Tikkadó megrekedés
Utolsó esténk együtt, magáért beszélt dzsungel ösvények között a sötétben semmibe vetted a szavak jelentőségét , ma is szabadulni akartál értelmetlen. Nem lehet hogy éljünk gyűlöletben, egymást ölni akarjuk, vadul irigyen, . taposva egymást sárba, jéghidegen harapni ,karmolni átkok keservében. Lehet megállt bennünk egy magyarázat valami ingerelte fáradt bizonyságát, érzem a holt csend minden repedését ez időben akármi jöhet,- mint megváltás. Egyre küzdünk, mint élők s élettelenek, árnyak ,elemek, tikkadó megrekedések, álmunkban angyalok,kisírt szemekkel tíz parancsolattal őrzik törvényeinket. Boldogtalanok vagyunk a nem létben, örvénylő tanok kerülgetnek sötétségben s minden ami élt szívünkben nem is rég, más irányt váltott ,az utolsó porszemig