A vénleány
Ilona a gép mellett ül és varr. Hét éve varrja az olcsó ruhákat. Húsz éves korában kezdte, amikor családja teljesen leromlott anyagilag s ő sem tudott férjhez menni. Azóta rengeteget varrt és sokat reménykedett. Az anyukája bejön a konyhából. Kezeiről a lisztet kötényéhez törli. Megáll a leánya háta mögött. Szája körül bágyadt mosoly karikázik Kezeit ráteszi leánya vállaira s jól a fejéhez hajlik: - Ila szívem! A gép zakatolása egy pillanat alatt megáll. A leány nyújtózkodik ásít. Nagyon elfáradt. Csak azután szólal meg: - Tessék mama? - Kit láttam? Ilona meghúzza a vállait, mintha nem érdekelné. Ismét a gép fölé görnyed. De az asszony visszatartja. Most még szélesebb lesz a mosoly az arcán: -Kit láttam, mit gondolsz? -Bánom is én! -Na-na... - Láthatja anyukám, hogy milyen sok dolgom van! — mondja ingerülten. -Várj csak, akármennyi dolgod van. Ez mindennél fontosabb. Kit láttam? - O, igazán, ne szekírozzon ezekkel, anyu .. . - Ki jött haza? Ilona hátrafordul. Kicsit