Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Vén föld, tudod-e, hogy törött tengelyed bal csillagzat alá sodort fergeteggel, ásom a könnyek kútját tehetetlen lehet  a világot vak végzet verte meg. Nincs rendjén,hogy hangunk reszket s a szájunk is vérzik, mint a  sebek, nem földön járunk, hanem fenn, egekben kettőnk közül egyikünk mindig szenved. Téged szeretni jussom semmi, semmi meghalhatunk, de ott is fogsz szeretni, add a kezed mert  lehunyt  szememben átkozott lett a kín, s nem enged szeretni. Reánk szakadhat ég s pokol s ezernyi bajnak és kínnak keserve.Sehol senki, sem segít most, hogy elvessem egy gondom ,  kettőnknek egy sírban a helye. Elmúlunk De szerelmünk sosem múlik szívemből akkor a számra szálltak szavak bizony azt vártam én, hogy megálljanak s igaz  alázatként  imát mormoljanak.[W.B.]

Lelkemen túli zord lehetetlen egy testben van, mint a titkom nincs messze tőled nincs vád, mely életemtől elszakítana kora hajnalban. Már benned élek, foghatlak, simogatlak unhatlak kincs vagy nekem csillogó smaragdzöld kövek alázatos darabja. Most messze vagy, szenvedélyed bennem el nem apad vágyad lelkemben kincsesen felszakadt kegyetlen hűtlenséggel . Tengerszemek vallnak nekem hajnal körül az égen zenélnek, zavaros ködök között s viharaid az én lelkembe szállnak, az én szívemben orgonálnak. S ha hallgatlak, a hajnalban nem tudom:a ritka csendem benned van-e zaj ? Vagy kinn, a benned alvó rengetegben mind halkabban tömörülnek egésszé ? És a neved mind halkabban ejtem, elhallgatom, s a nagy morajban, nem tudom kinek mit hoz tettekre hívatlan. De én ketté hullhatok, ketté tépve hűtlenségben de maradok, tengerszembe zárom titkom s nekem maradsz. örökre hajnalkor..