A szerelem hatalma--W.B.
bal csillagzat alá sodort fergeteggel,
ásom a könnyek kútját tehetetlen
lehet a világot vak végzet verte meg.
Nincs rendjén,hogy hangunk reszket
s a szájunk is vérzik, mint a sebek,
nem földön járunk, hanem fenn, egekben
kettőnk közül egyikünk mindig szenved.
Téged szeretni jussom semmi, semmi
meghalhatunk, de ott is fogsz szeretni,
add a kezed mert lehunyt szememben
átkozott lett a kín, s nem enged szeretni.
Reánk szakadhat ég s pokol s ezernyi
bajnak és kínnak keserve.Sehol senki,
sem segít most, hogy elvessem egy
gondom , kettőnknek egy sírban a helye.
Elmúlunk De szerelmünk sosem múlik
szívemből akkor a számra szálltak szavak
bizony azt vártam én, hogy megálljanak
s igaz alázatként imát mormoljanak.[W.B.]
Megjegyzések