Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Én vagyok az a kakás baba , akit bátyám nem várt soha létem nem  angyal ajándéka engem most hozott a gólya . Szervusz bátyus- jöjj közelebb nem félj sosem bántlak téged , tudom nem vagy barátságos változtasd meg rossz szokásod. Hé- te öregfiú-ne nézz engem mikor mamánk az ölébe vesz mától enyém lett a  magán  cicid jobban jársz ha szívsz egy cigit. Nem tudom miért bámulsz furán most én lettem az Amir király , eddig te voltál az arany herceg de a trónra most én ültem fel. Nem értem miért sírsz keservesen egy jó szót sem mondtál nekem majd meglátod , de jól kijövünk ez lesz nekünk a nagy drukkunk. Látom bátyám , izmos a tested bizonyára egész nap csak eszel azt hittem hogy csenevész vagy de úgy nézel ki mint egy őrnagy. Szőke hajad mint az angyaloké latod nekem semmi sem nőtt ki de holnap vagy  egy pár hét után nekem is lesz -mondja anyukám. Ne félj ,ételed nem eszem meg van mamánknak friss édes teje persze, neked többet nem adunk mert én szopom , v

Virraszt szemem,kutat ,keres órák,percek kattognak felettem pillámon tiszta csend rebben, míg lázas álmomban szenvedek. Vágyaim fölé fátylat borít hold sugár törékeny fénye bágyadtan rezegteti testem álomba ringatva földi lényem. Mágikusan magával hozza izét a légi Világ varázsos részét amerre megyek égi zene kísér boldoggá szentelnek a csillagok hogy a tiszta éjszakák fényében értelemmel teljen meg az életem , még soha nem ismert érzésekkel kezedet fogom s térdelek előtted. Tüneményes csillagok között fogjuk egymás kezét ábrándozva néma hallgatásunk is egy csoda csak egymásnak élve -halálra mosolyunk egy külön ajándék a hajnali sárgás napsütésben minden óra, perc egy ragyogás megnyitjuk az eget egymásba.[W.B.]

Bizonyos korban ,enyhül minden rengeteg emlékkel hátad mögött könyveidet sorra elolvastad régen viseltes ruháid a vállfán lengenek.. Néha átjár az izgalom keservesen megperdült kedélyed szertelen lesz , de odabenn szóváltás tördeli lelked és pánik üli meg aprócska szíved . Nem terveztél semmit sem előre balga mosoly húzódik arcod ráncán kis vas keretbe zártad jövőd titkát jégbe fagyasztottad arcod mosolyát. Levetett cipők sorakoznak rendre , magányodban nincs hova menned , bezárt ablak miatt dohos levegőben biztos nem szeretne a volt kedvesed. [W.B.]