Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 A Golgotákon vitt mindig az utad. Fényből, derűből nem jutott neked. szomorúság, csalódás volt a részed s te némán hordtad a kereszteket. Az élet nagy, névtelen hőse vagy Te Ha százszor is elbuktál a csatán, névtelenül is nagyobb sok nevesnél Szívem glóriás mártírja,vagy Apám!   S most újra bízol rendületlen hittel Reám veted bús, könnyező szemed felém tekintesz! s egy gyötrő, egy kínos sejtéstől lelkem fájón megremeg O hogyha én nem váltanám valóra lelked hitét s újra csalódnod kéne! Ha én se lennék egyebe szívednek, Mint egy borús, hajótörött reménye. Szívem legnagyobb hőse vagy Apám!

 Itt járta az aranyhajú lányka sóhajtja az árnyas liget,  Kis ibolyáimat mind leszedte, Dolgos méhem már nem szeret!   A domb fölött a tölgyes erdő, Zizegő lombja panaszol Letépte minden gyöngyvirágom Kis madaram már nem dalol.   Oh, a legfájóbb, legnagyobb vád, A kicsi kertnek bánata, Szép, fehér rózsáim letörte, S elkerül a nap sugara!   De a beszédes kis virág mind Hervadva is csak mosolyog   Nyíltam , hogy társnőm rám találjon S érte gyönyörrel meghalok  

Az életem,Úgy találom  Szomorú is, bánatos is, Könnyen, vígan kacagó is Minden áron.   Jönnek fukar, irigy, szűk napok Ködhajnalok, Beteg órák, Koldus percek, lealázók S hiszem, minden amit látok  Szent hazugság.   Aztán jönnek napok kipirul minden.  A nagy Minden Rét, fű, virág. Száz vízió röpköd szívén S hiszem, amit látok minden Szent igazság.