A virágos liget bánata

 Itt járta az aranyhajú lányka

sóhajtja az árnyas liget, 

Kis ibolyáimat mind leszedte,

Dolgos méhem már nem szeret!

 

A domb fölött a tölgyes erdő,

Zizegő lombja panaszol

Letépte minden gyöngyvirágom

Kis madaram már nem dalol.

 

Oh, a legfájóbb, legnagyobb vád,

A kicsi kertnek bánata,

Szép, fehér rózsáim letörte,

S elkerül a nap sugara!

 

De a beszédes kis virág mind

Hervadva is csak mosolyog 

 Nyíltam , hogy társnőm rám találjon

S érte gyönyörrel meghalok