Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szerettem benned a termékeny szépet, eldugott titok maradtál mindörökre, kit ősidőktől szeret és imádhat a nő ki jóban, rosszban lehetsz jó szerető. Hangodon mit érzelmes szél suttog még tüzesen lobognak a ritmusok mágnesként vonzzák kiégett szívem ahol csak nekem terem hűség, szerelem. Díszes csokorba gyűjtöttem mit adtál, lobogó lángokat mit égből kapkodtál, még mindig keresem múltunk vonalát kedves, csak vess rám őszinte, pillantást. Büszkén szeretem nézni eme századot rengeteg kinccsel mit szerelmed adott, mint őszülő idők rabja,lennék alázatos csak ints ezüst kezeiddel hívogató szót. Más nem számít csak valós szerelmed mit oly' adakozóan nyújtottál nekem hiteles ígéretek,mik sosem kóboroltak közöttünk, karjaink közt megpihentek.

Megérkeztek a varjak Vásárhelyre zavartan károgó hangos sereg az erdő zengő kristállyal belepve, jég zizzen ott s az ágon hó remeg. Erdők alatt a hóba fúlt kisváros űzött el engem s konok közönye, az egyformaság és a pletykagyáros, röghöz tapadt pénzgyűjtők csömöre. Ősi értékes emlékváros betakar, testén lóg ezernyi furcsa szerzet, erdei varjú s betévedt álmagyar akiket az éhség és az élet kerget. Dübörgő utcák hosszú autósorok kelet s nyugatból színes keverék, fényes körút s gyanús sikátorok, csodás blokkházak s alattuk szemét. Városom vagy nekem, habzsolsz mohón, és dúsan terített asztalodról kevés morzsán bár, éhen mégse hal, károgó varjú s betévedt álmagyar.