Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Leplezett közöny ül közöttünk félárván ,szorongások között elmúlás démonjai üldőznek halhatatlanul titkosan felettünk . Szomorú idők utolsó búcsújában még benne van egy utolsó kacaj, kék tenger örvényének tájtékában talánnyal játszik a kényszermosoly. Mögöttünk marad, holt idők szennye amiben báj, titokzatosság van őrizve észrevétlenül álló mosódó üzenetek tenger homokkal sodrodnak becsületek/ . És eltűnnek csendben ismeretlenül édes illattá vállnak mit belélegzünk így ártatlanok maradnak bennünk , míg üldöz egy új  kaland közöttünk.

Úgy támaszkodunk ami marad arra, hisz oly semmi lett kívánatunk ára, oly bölcselettel izgulunk hamar helyzettől függően különös lázban. Szétszórt ruhák levendula illata már az sem a régi,virágok mása, nem terveztük meg a reményt jóra, még akkor sem ha tereltek volna. Tudatlanságunk mindennek az oka szerepét mindenki végig játszotta csend fogan s félelmünk felszakad tudattól független,minden szabad. Ahogy tünedezik már az ifjúság láza múlnak szőkeségek az üres lakásban de minden lehet ,gyorsan rosszabb következhet, egy-két másodperc alatt. Csak örökké élni s nem kell búcsúzni szívünk kamasz hévvel kecsegteti a megragadott alkalmas vásári színeket bízni kell egyre, élni vidáman ,nevetve.