Örök élet határa--Wilhelem

Úgy támaszkodunk ami marad arra,
hisz oly semmi lett kívánatunk ára,
oly bölcselettel izgulunk hamar
helyzettől függően különös lázban.

Szétszórt ruhák levendula illata
már az sem a régi,virágok mása,
nem terveztük meg a reményt jóra,
még akkor sem ha tereltek volna.

Tudatlanságunk mindennek az oka
szerepét mindenki végig játszotta
csend fogan s félelmünk felszakad
tudattól független,minden szabad.

Ahogy tünedezik már az ifjúság láza
múlnak szőkeségek az üres lakásban
de minden lehet ,gyorsan rosszabb
következhet, egy-két másodperc alatt.

Csak örökké élni s nem kell búcsúzni
szívünk kamasz hévvel kecsegteti
a megragadott alkalmas vásári színeket
bízni kell egyre, élni vidáman ,nevetve.