Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március 16, 2020

Új halál a földön

  Új   halál érkezett a földre COVID mondják röviden újdon  szült  szörnyeteg érdes s mind érdesebb. Halál, ne veszekedjünk legyen más a végzetünk ismerem szoros törvényed, és ismerem, csípős nyelved. COVID,, nem küldelek, de szólok gyermekül veled szepegve és bátortalan, talán leejted fegyvered. Szétfújtad gőgünk mámorát, csaló győzelmeink torát sírásba törtél, íme, ledől a szép világ, fejünkre dől! Hűvös figyelmed rajta van szívünkön, s rágja zajtalan, mint féreg a gyümölcsbelet sepersz mint szél az útporát. Halálnál is több a halott a mozdulatlan domb alól örök biztosság sípja szól, fújják a bánthatatlanok. Amin tűnődtem hajdanán de útjainkra sok  köd kering, mit látok így? a csúf jelent letörted  vidám reményeink. Inog  a föld, és inog az idő holdbéli ígéret  marad a jövő. meddig mész még,meddig  ölsz meddig  maradsz még erős?  Mond előre miért sanyargatod törékeny-csontú életünk? Hiába  könnyek,fájó sóhajok komor napokhoz  érkeztünk.

Simogató kéz

Az asszonyok szeme titkos zárt ablakkal összezárt, látásuk résein valóságos őszinteség áll, nőies báj. Pillantásuk mohó,pompázó örök derűt szülő,változó világban ,gyöngéden szorító ölelésben fájdalmat gyógyító . Fénylő gyöngyház tekintet férfi közelben, kékesen vonzó, mosolyuk pirosan sóvárgó a közelgő biztonság mellett. Forrón lüktető szívet hordozók a nők dolgait nem ismeri senki, onnan kel ki minden bölcsesség és oda esik vissza ami kikelt . Erős férfi fát aprít,tüzet szít , az asszony a tűzláng megőrzője , forró gyönyörök ,éjek tüzes lelke arctól a csípőig simogató keze [W.B.]

Nyugtalan Vilagom---Wilhelem

Gondolom, a sors sokat merészel kint és bent is zúg a szél ereje, kell a valóság hogy megértsed percek alatt változik az őrülete. Titkos álmodozás ,sorstól független legszebb érzésben is kegyetlen, hitünkben rettegett felismerések túl későn értik meg a lehetetlent . Velünk virrasztanak az adott évek elszabadultan keringenek a tervek s amikor a rózsák nyílni kezdenek szemünkben tört fények keseregnek. Új élettel egyensúlyozni mernénk az idő nem számít, csak igék terve között fúj gyakrabban romboló szél, hatalmasabban a kiszabott törvényné