Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Úgy támaszkodunk mi marad arra hisz oly semmi lett kívánatunk ára oly bölcselettel izgulunk hamar, helyzettől függően különös lázban . Szétszórt ruhák levendula illata már az sem a régi-virágok mása, nem terveztük a reményt jóra  még akkor sem ha tereltek volna. Tudatlanságunk mindennek az oka végig játszotta mindenki szerepét, csend fogan s félelmünk felszakad és csak a tudattól is ,minden szabad. Ahogy tünedezik már az ifjúság láza múlik a szőkeségünk üres lakásban  de minden lehet ,gyorsan rosszabb körülbelül egy -két másodperc alatt  örökké élni s nem kell búcsúzni a szívünk kamasz és kecsegteti megragadó alkalmunk vásári színei , bízni kell, s élni vidáman ,nevetve.  [W.B.] 

Egymás szavait lesve merészen, mély álomból kel és gyémántként cseppen szívünkbe türelmesen, kezeket összefogó örök várakozásunk hézag nélküli, mint lassú gyöngyök levált zománca, fogaink koccannak, és töredelmes vallomása a múltnak titkunkban ugyanaz a kielemzett, értelmes, végső kihívás, mi szemünkben csak átkos birodalmakban lebeghet, és fénytört szemünkben rezzennek, hatást elérve, tiszta, fehér, szűz lelkünkben lézengenek támaszt keresve, zöngétlen, halk neszben zenélve bársony szerelmünk. Mert egymást kémleljük, kihívóan ádáz, csökönyös, vad szerelem hűségével ugyanúgy, mint hamuba olvadt, édes, lázas álmok töredéke és türkiz csillagok örök fényessége világit felettünk, remegve őrzi években megkeményedett nászunkat, a feltörő hűségnek mintájában fényesen bevésve gyűrűnkbe. Az örök szerelmünk titkának bizalmát, a látó láthatatlant.