Az örökké határa
hisz oly semmi lett kívánatunk ára
oly bölcselettel izgulunk hamar,
helyzettől függően különös lázban .
Szétszórt ruhák levendula illata
már az sem a régi-virágok mása,
nem terveztük a reményt jóra
még akkor sem ha tereltek volna.
Tudatlanságunk mindennek az oka
végig játszotta mindenki szerepét,
csend fogan s félelmünk felszakad
és csak a tudattól is ,minden szabad.
Ahogy tünedezik már az ifjúság láza
múlik a szőkeségünk üres lakásban
de minden lehet ,gyorsan rosszabb
körülbelül egy -két másodperc alatt
örökké élni s nem kell búcsúzni
a szívünk kamasz és kecsegteti
megragadó alkalmunk vásári színei ,
bízni kell, s élni vidáman ,nevetve. [W.B.]
Megjegyzések