Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

M E gustas cuando callas porque estás como ausente, y me oyes desde lejos, y mi voz no te toca. Parece que los ojos se te hubieran volado y parece que un beso te cerrara la boca. Como todas las cosas están llenas de mi alma emerges de las cosas, llena del alma mía. Mariposa de sueño, te pareces a mi alma, y te pareces a la palabra melancolía. Me gustas cuando callas y estás como distante. Y estás como quejándote, mariposa en arrullo. Y me oyes desde lejos, y mi voz no te alcanza: déjame que me calle con el silencio tuyo. Déjame que te hable también con tu silencio claro como una lámpara, simple como un anillo. Eres como la noche, callada y constelada. Tu silencio es de estrella, tan lejano y sencillo. Me gustas cuando callas porque estás como ausente. Distante y dolorosa como si hubieras muerto. Una palabra entonces, una sonrisa bastan. Y estoy alegre, alegre de que no sea cierto..[P.N.]

Szeretlek, ha csend vagy, mert nem vagy  jelen, messziről hallasz engem, de  hangom nem ér el téged: szemeid láthatatlan messzeségben,míg ajkadat hosszú csókommal leplezem. Minden az én lelkemmel telítődött meg te magadban viseled  a megemészthetetlent, mint az álmok lepkéje lelkembe berepültetek együtt a csendes melankólia rezgéseivel. Szeretlek mikor szótlan vagy messzeségedben a hangom eltéved messzi  érzelmeidben s így szavaim nem érnek utol egyedüllétedben engedd álljak  szóba  csak szeretett  csendeddel. . Szeretlek mikor szótlan vagy, szeretem csended világos mintegy lámpa,egyszerű  mintegy  gyűrű   olyanok vagytok mintegy  konstelláció  este a csended a csillagok,minden távol minden messze. Szeretlek, ha néma vagy, mert nem vagy  jelen, eltorzul minden  és fájdalmas, mintha halott lennél de nekem egy  szó, egy mosoly is  elég lenne  de szerelmes vagyok s örvendek hogy nem valós tény.