En es az ido
Én az időt mindig figyeltem még az átmeneti közöttit is , a múltnak csak árnyékát érzem míg a jövőt még nem ismerem . Szótlan egyszerűen nézem, jaj- te lelkem de üres lettél bár veled vagyok rendületlen beléd bújok, benned élek. Én mindig féltem az időtől most látom -csontomba mar sorsomat méri holtomiglan veszélyes mint a halálcsillag . Ha figyelem, az óra lassabb , percek is ütnek rám nagyokat végülis kiderül rólam panaszok kegyes idővel bánni nem tudok. Szembe fúj egyre emlékezet órából, percből időből kilógók önmagam átka részese vagyok vagy mindenki magamra hagyott. Csak lenne időm visszalépnem éldegélni lányos vallomással cirógatni az időt mit reám szánt hogy ne legyen soha idő hiány.. Lelkemben idő utazás menetel villámlik dörög vadul körülöttem harang szól messze jelzi időmet bennem megtörik minden érzet .