En es az ido

 Én az időt mindig figyeltem

még az átmeneti közöttit is ,

a múltnak csak árnyékát érzem

míg a jövőt még nem ismerem .

 

Szótlan egyszerűen nézem,

jaj- te lelkem de üres lettél 

bár veled vagyok rendületlen

beléd bújok, benned élek.

 

Én mindig féltem az időtől

most látom -csontomba mar

sorsomat méri holtomiglan

veszélyes mint a halálcsillag .

 

Ha figyelem, az óra lassabb ,

percek is ütnek rám nagyokat

végülis kiderül rólam panaszok

kegyes idővel bánni nem tudok.

 

Szembe fúj egyre emlékezet

órából, percből időből kilógók

önmagam átka részese vagyok

vagy mindenki magamra hagyott.

 

Csak lenne időm visszalépnem

éldegélni lányos vallomással

cirógatni az időt mit reám szánt

hogy ne legyen soha idő hiány..

 

Lelkemben idő utazás menetel

villámlik dörög vadul körülöttem

harang szól messze jelzi időmet

bennem megtörik minden érzet .