Ébredő világban--Wilhelem
Ébredő világban hunyorogva nézel ajkam a csókoktól még pirosan éget, ahogy felém fordulsz álmod tüzével kedvesen mosolyogsz a történteken. Lassan felöltözöm oly félszegen elrejtve előled amit már nem lehet fázósan húzom magamra a kezed, a csendes pihenés puha fedélzeten. Köztem és közötted a távol közeleg így didergősen várom hogy átölelj női vállamhoz érsz , napos reggelen férfi-arc éled megnyugvással regél. Felém hajolsz s halkan súgod nekem -vágyódó szemed többre ösztökélne kezed bolyong, hol csupasz a testem de elválunk örökre remegő szívvel. S míg a nap a holdat üldözésbe veszi máris vágyainkat a szél szét kergeti úgy fáj hogy az illatos bohóság álma szívünkben teljesen össze van zilálva. [W.B.]