Ébredő világban--Wilhelem

Ébredő világban hunyorogva nézel
ajkam a csókoktól még pirosan éget,
ahogy felém fordulsz álmod tüzével
kedvesen mosolyogsz a történteken.

Lassan felöltözöm oly félszegen
elrejtve előled amit már nem lehet
fázósan húzom magamra a kezed,
a csendes pihenés puha fedélzeten.

Köztem és közötted a távol közeleg
így didergősen várom hogy átölelj
női vállamhoz érsz , napos reggelen
férfi-arc éled megnyugvással regél.

Felém hajolsz s halkan súgod nekem
-vágyódó szemed többre ösztökélne
kezed bolyong, hol csupasz a testem
de elválunk örökre remegő szívvel.

S míg a nap a holdat üldözésbe veszi
máris vágyainkat a szél szét kergeti
úgy fáj hogy az illatos bohóság álma
szívünkben teljesen össze van zilálva. [W.B.]