Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Bús ködön át a május lángja Szikrázva, játszva rám ragyog És elringatnak, fölzaklatnak Piros, tüzes káprázatok.   Úgy érzem: égő, nagy tavaszban Járok a rózsák szigetén, Hol ringva, lengve, száll kerengve Májusi szín, májusi fény.   5 a nagy tavaszból idecsillan Egy-egy rejtelmes asszonyfej Susogva-zengve, rám üzennek mint ősük, a nagy vidék Coreley.

 Az én lelkem a felhőkkel rokon Tépett szárnnyal, búsan, borongva jár, Várat épít ködös hegyormokon, Szegény kolduskirály.   Arany palástját néha ráveti Incselkedőn a gazdag alkonyat S megcsillannak a felhők szirtjei 5 a szürke ködfaiak.   Meg se pihen, már húzódik tovább A búzatermő, barna föld felett Hol a fürtös, fehér tarlóvirág mind néki integet.   köszönti régi játszótársait a könnyelmű pipacs virágokat Az öreg nyárfák beszédes ágait akiktől úgy elszakadt   Bolyong, míg egy karcsú rózsát talál A rózsa szirma egyre, egyre hull  fölötte halkan, csöndesen megáll És sírva ráborul . . .