Liza mamám emlékére
Szeme mint a csillag ragyog ha ránézek boldog vagyok keze mintha bársony volna mikor arcom simogatja Szava mint a cseng ő harang nincsen benne sosem harag mosolya a legszebb álom boldogság fog el ha látom. A mamámban hogy is lehet ilyen áldott nagy szeretet az én kicsi gyermekszívem sosem fogta fel ezeket. Nagymamám boszorkányka. be nem áll kicsinyke szája mesélget vagy énekelget fakanállal megfenyeget. Oly jóságos a drága szíve amely ott dobog kebelében nagy családnak ő a tüze mindig tesz-vesz szorgos keze. Megígértem ha nagy leszek én is ilyen mama leszek, nagymamám két szeméből soha ne hulljanak könnyek . Majd ha egyszer megöregszel szép meséid meg keresem, csakhogy meghozzam a kedved s én tartsam benned a lelket.