Liza mamám emlékére
ha ránézek boldog vagyok
keze mintha bársony volna
mikor arcom simogatja
Szava mint a csengő harang
nincsen benne sosem harag
mosolya a legszebb álom
boldogság fog el ha látom.
A mamámban hogy is lehet
ilyen áldott nagy szeretet
az én kicsi gyermekszívem
sosem fogta fel ezeket.
Nagymamám boszorkányka.
be nem áll kicsinyke szája
mesélget vagy énekelget
fakanállal megfenyeget.
Oly jóságos a drága szíve
amely ott dobog kebelében
nagy családnak ő a tüze
mindig tesz-vesz szorgos keze.
Megígértem ha nagy leszek
én is ilyen mama leszek,
nagymamám két szeméből
soha ne hulljanak könnyek.
Majd ha egyszer megöregszel
szép meséid meg keresem,
csakhogy meghozzam a kedved
s én tartsam benned a lelket.
Megjegyzések