Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Kibontja haját könnyedén s imbolyogva, kószán lengeti csodálja az arany fövény, a suhanó hab mesél neki   Cirógatja hűs levegő: alig érinti moccanása s mint bűvös, ringó szerető hívja a vízbe tünde mása.   Bájos, zsenge üdeséggel a parton szűzlányként szendereg  a nap is melléje térdel s mind tudnak róla a tengerek.   Elkapja könnyű mosolyát a ringató- hab,és elviszi  s amikot eléri Afrikát, egy pálmafa csókot int neki.

 Tar  homlokát  lila  ködbe  takarja s  lassan  álomba  hull  a  messze hegy az  alkony  már  halk  sziluetteket mintáz szelíd  kézzel  a  ferd e  falra. A   tétován  baktató  perceket a  csönd  nesztelen,  hűs fogakkal  marja ,lűdbőrözik  a  rétek  rőt avarja a fák   rozsdás  levelet  ejtenek.  ...Ilyenkor,  hűs  őszöknek  idején, kell-e,  szívem ,  hogy  szerelem re  nyisd bús  kelyhed,  a  bánattól  átalvertet? H isz  tudhatod:  romló  az  őszi  fény s  virágod  szegény,  árva  kikerics ,m it  száz  lemondás  bús  esője  vert  meg.

 Ott voltam, mikor ablaka előtt a hársak vére futni kezdett a gyökerekből a gyökérbe Kicsi tenyerem tenyerébe.  Szívéből tenyerébe,tenyeréből szívébe, szívemből tenyerembe,tenyeremből szívébe mikor szaladni kezdett a vér. Tavaszra-döbbent hársak tövében ott voltam,én voltam ott. S most nem vagyok ott  mikor ablaka előtt a hársfavirágok ajkukat kinyitják és meleg illatot lehelnek arra aki ott áll. Te fülledt nyári levegő, ha leintenél minden szellőt s két hársunk puha illatából még hírt se hoznál, ha hírt se hoznál arról, hogy valaki ott áll, ha hírt se hoznál arról a kettőről aki most ott áll kicsi tenyerem tenyerébe. O, fülledt nyári esti levegő én megköszönném. Homlokom tört sorokra ejtve vetkőzés nélkül, ima nélkül, s ha hagynád, hogy itt asztalomnál emlékek nélkül, illat nélkül,szerelem nélkül  ó, ha hagynád,hogy elaludjak.

Sápadt, örökké éjszakázik Őrült gavallér, vizekbe és odúba szórja pénzét. Felkelti ágyából a beteg leányt.     Tolvaj a napot lopja s a napról lopja fényét és ostoba mint  a fakutya ! kacag, míg februárból november lesz.   Kiváncsi, mint a csőcselék, hiú hiszi, hogy ő a szép s megéneklik a költők Luna Frater pocsolyákba lép s reggel elveszti