Fakadó lét
Arasznyi időmbe minden belefért utamat kerülgette a fakadó lét, bokros vidéknek száraz avarjában lézengtem élve-holtan igazában. Vágytól vállamon cipeltem terhem mi semmibe hullott és idegen lett gondjaim keresztjén összekuszálva zavartan kerestem a hontalan utam. És keringek körbe élet küldetésben utam keresem a céltalan menetben horzsolt tenyérrel homlokom simítom félelemmel forog vágytól gondolatom. Voltam múlt, jelen, s leszek holnap nemlét csendjében zavartan turkálom mindenem,miből egy van : a szánalom, de csak kóstolgatom létező bánatom. Mert kifogytam már tündéri tettekből magányomat sajnálattal szövögetem türelmetlenül kutatok az emlékekben illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./