Szófia es Baluz a sárkány
Sok idő eltelt azóta mióta ez a különleges eset megtörtént.
Volt egyszer egy aranyos kis hercegnő, akit Szófiának hívták. Apja, a császár elvesztette császár nőjét, és most vadászni vagy külföldön töltötte napjait,sokat volt távol, ritkán jött haza.
Ebben az időben a kicsi Szófia, a hercegnő a szolgákkal teli palotában ült. Egész nap egyedül játszott, beszélt a babákkal, időnként az ablakon keresztül leste nem- e jön az apuka haza ? .
Nagyon jó és okos kislány volt.
Egy napon a palota kertjében hangos huppanás hallatszott. Szófia elfutott, hogy megnézze, mi az
Amikor kiért , mit kell látnia? A földön, a porban, egy Repülő Sárkány leesett, összefonódott a szárnyaival és keservesen, csapkodott szárnyai és lábai között . Szófia hozzá szaladt ,de nem félt ,mert nem tudta mi az a sárkány.
- Mi a neved? - kérdezte, meghúzva az egyik szárnyát?
-Baluz! - válaszolta a Repülő Sárkány, majd megfordította a fejét, hogy megnézze, ki beszélt. Aztán megpillantotta a kicsit Szófiát, fodros ló farokkal fésülve, ahonnan antennákként jött ki,a sok szőr. A sárkány még soha nem látott egy kislányt, életében tehát minden megijesztette, ami körülötte történt..
- A nevem Szófia! - mondta, és leült Baluz mellé.
Baluz sárkány megnyugodott majd bátorságot véve , abbahagyta a remegését. Úgy tűnik, hogy nagyon félénk sárkány volt, bár testében nagyon , nagy volt. Szófia megsimogatta a szárnyát:
- Mi történt veled? Nem fáj?
- Már nem fáj - mondta Baluz. Rosszul landoltam és összegabalyodtam. Nézd, látod? Megnéztem a szárnyaimat ...,mintha eltört volna az egyik.
-O szegényke, gyere velem a palotába, hogy ápoljam azt a szárnyad. Gyere, ne félj, azaz én otthonom!
A kezével megfogta Baluzot, majd becsúsztatta a palotába. Mindaddig, amíg a nagy bejárat nem volt, a szegény Baluznak meg kellett hajolnia és az egyik oldalra csúsznia, hogy belépjen. Odamentek Szófia szobájába, amely hirtelen megtöltötte, az egész szobát
- Te feküdj le erre a bolyhos matracra, míg Szófia a sarokban leült. Aztán elkezdte simogatni és édesen énekelni, hogy legyőzze a fájdalmát. Baluzt örömében jó érzés fogta el és a csendes dallamra elaludt míg Szófia a haját fonta és színes szalagokkal kötötte át.
Amikor befejezte a fonást, Sofia a konyhába rohant, és elvette a szolgák ételeit. Anélkül, hogy bárki látta volna, becsomagolta az összes kenyeret és sült csirkét, amelyet egy bőröndbe tette, majd a bőröndöt a szobájába húzta. Leült a karjába Baluznak, és elkezdte etetni:
-Egyél - mondta, , csirke csirke után és kenyér kenyér után.
Baluz kezdte jól erezni magát,majd egy adott pillanatban evés után után azt mondta:
- Nem tudok többet enni!!
- Kérlek!
- Rendben, tényleg nem tudok! - mondta Baluz kérlelően.
- Igyál vizet, hogy helyet teremtsen, Szófia vizet adott neki.
A kedvükre Baluz sárkány kacsintott, majd ivott vizet és ismét, amíg a víz, a csirkék és a kenyér lecsúszott
- Most játsszunk - kérdezte Szófia?
-Gyerünk! a félénk sárkány örült. De amikor kijött az ajtón, a alig tudott kijönni ... oly sok étel és víz mellett nagy hasa lett. Baluz nevetett:
-Ha haha, nézd már nem férek ki ! Túl sokat ettem!
Aztán babákkal játszottak. Szófia mind a karjai közé tette őket, és Baluz egyenként elrejtette őket. Aztán Szófia odaadta neki a játék tortákat, és megtanította neki, hogyan kell teát inni, mint egy herceg, a csészéből, ujját feltartva, és kecsesen mosolyogva.
Egy szolga kopogtatott az ajtón, hogy felhívja Szófiát az asztalhoz.
- Ne menj ki a szobából, Baluz! Ez a titok, senki sem láthat téged! aztán futott a nagy előcsarnokba, és leült a hosszú, élelmezett asztalnál. Gyorsan evett a tányérról.
-Nos, Felség, a nagy bíróság ideges, a hölgyek csak szépen és finoman esznek, nem rohanják az ételt, mint a farkasok!
Szófia eltolta a tánygyert úgy futott , mint egy zivatar az asztaltól, közvetlenül a szobában, Baluzhoz, aki aludt. A lány nem zavarta őt, és elkezdett színes íjakat kotni a nyakába , majd csiszolni a talpait.
Amikor Baluz felébredt, látta, milyen gyönyörű volt Szófia. Este, miután a palota szolgái távoztak, a sárkány azt mondta:
-Akarod , hogy menjünk megnézni az éneklő halat?
- Azt akarom, akarom! Sofia boldog volt.
- Menj hátra, és szorosan tartsd - mondta Baluz.
Sofia húzott egy széket, és felmászott a sárkány mögé, aki olyan gyorsan csúszott rá a palota kapujára, és gyorsan, gyorsan elrepült, hogy szédüljön. Egy tiszta kék tó felett jöttek, olyan tiszta, hogy még az alján a legkisebb kavics is látható. A tóban kék, rózsaszín, arany, zöld halat úsztak, nagy szárnyakkal, mint a fátyol.
Baluz lement egy kis szigetre, és hasára énekelt:
-Ba, ba, bú, ba, bi, ba, bu!
A halak összegyűltek a parton. Kivették a fejüket a vízből, és énekelni kezdtek:
Ba, ba, bu, ba, bi, ba, ba,
Üdvözöljük a világomban,
Gyönyörű és elvarázsolt világ,
Soha nem szabad elfelejteni!
Szófia boldogan tapsolt, és játszott a halakkal. Aztán búcsút mondtak és hazarepültek.
Baluz azonban alig ereszkedett le a földre ,mert egy vas kéz fogta meg.. A császár, Szófia apja hazaért, és nem találta meg a herceg nőt, és a kertben kereste. Aztán meglátta a sárkányt a gyerekkel a hátában, és rátette a kezét.
- Szófia, mikor meglátta ,hangosan kiáltott apjára:
- Apu, kérlek, hagyd békén, ő a barátom, neve Baluz és nagyon jó!
-Ha hozhatod a kardomat, megmutatom, hogyan lopj el egy herceg nőt! - kiáltotta a király dühösen.
-De nem lopott el, apa! Mindketten az éneklő halhoz repültünk! Ő a barátom, kérlek, apu, engedd el!
A császár, mintha süket lett volna, nem hallotta, amit Szófia mondott. Egy vastag kötélre tette a kezét, és szorosan megkötötte Baluzot, hogy a szegény nehezen tudjon lélegezni. Ezután fuss a palotába, hogy elhozza kardját.
Szófia sietett Baluzhoz, és a karjába vette, simogatva. A sárkány rosszul megrémült és remegett mint egy varga.
- Haza akarok menni , segíts nekem Szofia, hogy engedjen el!
A kislány látta, hogy egy darab ko ragyog ragyog, felvette és elkezdett vágni a kötélt. De a keze kicsi volt, a kötél vastag, az apjának pedig mindjárt itt lesz.
-Balus - mondta sírva - erős vagy, húzza meg és szakítsa meg a kötelet!
A könnyeit letörölve Baluz egyszer meghúzta magát, majd ismét, és amikor a harmadik alkalom meghúzódott, a kötelek robbanni kezdtek, Pontosan időben jött a császár, karddal a kezében.
De ahelyett, hogy távozna, Baluz először megölelte Szofiát, és megcsókolja a homlokát. Kényelmes karmával megnyugtatta a nőt, a karjaiba vette, és intett, hogy ne sírjon.
A császár kiejtette a kezéből a kardot, amikor meglátta.
- Bocsáss meg a lányom! És te Baluz! Csak most értem, tényleg barátok vagytok.
Ettől kezdve, ahányszor csak tudta, Baluz lopakodott a palotába. Szofia a kertben várt rá, és mindketten örültek, hogy látják az éneklő halat. És a hercegnő barátja örökké maradt. A császár, Sofia hercegnő és a repülő sárkány, Baluz boldogan éltek együtt.
Volt egyszer egy aranyos kis hercegnő, akit Szófiának hívták. Apja, a császár elvesztette császár nőjét, és most vadászni vagy külföldön töltötte napjait,sokat volt távol, ritkán jött haza.
Ebben az időben a kicsi Szófia, a hercegnő a szolgákkal teli palotában ült. Egész nap egyedül játszott, beszélt a babákkal, időnként az ablakon keresztül leste nem- e jön az apuka haza ? .
Nagyon jó és okos kislány volt.
Egy napon a palota kertjében hangos huppanás hallatszott. Szófia elfutott, hogy megnézze, mi az
Amikor kiért , mit kell látnia? A földön, a porban, egy Repülő Sárkány leesett, összefonódott a szárnyaival és keservesen, csapkodott szárnyai és lábai között . Szófia hozzá szaladt ,de nem félt ,mert nem tudta mi az a sárkány.
- Mi a neved? - kérdezte, meghúzva az egyik szárnyát?
-Baluz! - válaszolta a Repülő Sárkány, majd megfordította a fejét, hogy megnézze, ki beszélt. Aztán megpillantotta a kicsit Szófiát, fodros ló farokkal fésülve, ahonnan antennákként jött ki,a sok szőr. A sárkány még soha nem látott egy kislányt, életében tehát minden megijesztette, ami körülötte történt..
- A nevem Szófia! - mondta, és leült Baluz mellé.
Baluz sárkány megnyugodott majd bátorságot véve , abbahagyta a remegését. Úgy tűnik, hogy nagyon félénk sárkány volt, bár testében nagyon , nagy volt. Szófia megsimogatta a szárnyát:
- Mi történt veled? Nem fáj?
- Már nem fáj - mondta Baluz. Rosszul landoltam és összegabalyodtam. Nézd, látod? Megnéztem a szárnyaimat ...,mintha eltört volna az egyik.
-O szegényke, gyere velem a palotába, hogy ápoljam azt a szárnyad. Gyere, ne félj, azaz én otthonom!
A kezével megfogta Baluzot, majd becsúsztatta a palotába. Mindaddig, amíg a nagy bejárat nem volt, a szegény Baluznak meg kellett hajolnia és az egyik oldalra csúsznia, hogy belépjen. Odamentek Szófia szobájába, amely hirtelen megtöltötte, az egész szobát
- Te feküdj le erre a bolyhos matracra, míg Szófia a sarokban leült. Aztán elkezdte simogatni és édesen énekelni, hogy legyőzze a fájdalmát. Baluzt örömében jó érzés fogta el és a csendes dallamra elaludt míg Szófia a haját fonta és színes szalagokkal kötötte át.
Amikor befejezte a fonást, Sofia a konyhába rohant, és elvette a szolgák ételeit. Anélkül, hogy bárki látta volna, becsomagolta az összes kenyeret és sült csirkét, amelyet egy bőröndbe tette, majd a bőröndöt a szobájába húzta. Leült a karjába Baluznak, és elkezdte etetni:
-Egyél - mondta, , csirke csirke után és kenyér kenyér után.
Baluz kezdte jól erezni magát,majd egy adott pillanatban evés után után azt mondta:
- Nem tudok többet enni!!
- Kérlek!
- Rendben, tényleg nem tudok! - mondta Baluz kérlelően.
- Igyál vizet, hogy helyet teremtsen, Szófia vizet adott neki.
A kedvükre Baluz sárkány kacsintott, majd ivott vizet és ismét, amíg a víz, a csirkék és a kenyér lecsúszott
- Most játsszunk - kérdezte Szófia?
-Gyerünk! a félénk sárkány örült. De amikor kijött az ajtón, a alig tudott kijönni ... oly sok étel és víz mellett nagy hasa lett. Baluz nevetett:
-Ha haha, nézd már nem férek ki ! Túl sokat ettem!
Aztán babákkal játszottak. Szófia mind a karjai közé tette őket, és Baluz egyenként elrejtette őket. Aztán Szófia odaadta neki a játék tortákat, és megtanította neki, hogyan kell teát inni, mint egy herceg, a csészéből, ujját feltartva, és kecsesen mosolyogva.
Egy szolga kopogtatott az ajtón, hogy felhívja Szófiát az asztalhoz.
- Ne menj ki a szobából, Baluz! Ez a titok, senki sem láthat téged! aztán futott a nagy előcsarnokba, és leült a hosszú, élelmezett asztalnál. Gyorsan evett a tányérról.
-Nos, Felség, a nagy bíróság ideges, a hölgyek csak szépen és finoman esznek, nem rohanják az ételt, mint a farkasok!
Szófia eltolta a tánygyert úgy futott , mint egy zivatar az asztaltól, közvetlenül a szobában, Baluzhoz, aki aludt. A lány nem zavarta őt, és elkezdett színes íjakat kotni a nyakába , majd csiszolni a talpait.
Amikor Baluz felébredt, látta, milyen gyönyörű volt Szófia. Este, miután a palota szolgái távoztak, a sárkány azt mondta:
-Akarod , hogy menjünk megnézni az éneklő halat?
- Azt akarom, akarom! Sofia boldog volt.
- Menj hátra, és szorosan tartsd - mondta Baluz.
Sofia húzott egy széket, és felmászott a sárkány mögé, aki olyan gyorsan csúszott rá a palota kapujára, és gyorsan, gyorsan elrepült, hogy szédüljön. Egy tiszta kék tó felett jöttek, olyan tiszta, hogy még az alján a legkisebb kavics is látható. A tóban kék, rózsaszín, arany, zöld halat úsztak, nagy szárnyakkal, mint a fátyol.
Baluz lement egy kis szigetre, és hasára énekelt:
-Ba, ba, bú, ba, bi, ba, bu!
A halak összegyűltek a parton. Kivették a fejüket a vízből, és énekelni kezdtek:
Ba, ba, bu, ba, bi, ba, ba,
Üdvözöljük a világomban,
Gyönyörű és elvarázsolt világ,
Soha nem szabad elfelejteni!
Szófia boldogan tapsolt, és játszott a halakkal. Aztán búcsút mondtak és hazarepültek.
Baluz azonban alig ereszkedett le a földre ,mert egy vas kéz fogta meg.. A császár, Szófia apja hazaért, és nem találta meg a herceg nőt, és a kertben kereste. Aztán meglátta a sárkányt a gyerekkel a hátában, és rátette a kezét.
- Szófia, mikor meglátta ,hangosan kiáltott apjára:
- Apu, kérlek, hagyd békén, ő a barátom, neve Baluz és nagyon jó!
-Ha hozhatod a kardomat, megmutatom, hogyan lopj el egy herceg nőt! - kiáltotta a király dühösen.
-De nem lopott el, apa! Mindketten az éneklő halhoz repültünk! Ő a barátom, kérlek, apu, engedd el!
A császár, mintha süket lett volna, nem hallotta, amit Szófia mondott. Egy vastag kötélre tette a kezét, és szorosan megkötötte Baluzot, hogy a szegény nehezen tudjon lélegezni. Ezután fuss a palotába, hogy elhozza kardját.
Szófia sietett Baluzhoz, és a karjába vette, simogatva. A sárkány rosszul megrémült és remegett mint egy varga.
- Haza akarok menni , segíts nekem Szofia, hogy engedjen el!
A kislány látta, hogy egy darab ko ragyog ragyog, felvette és elkezdett vágni a kötélt. De a keze kicsi volt, a kötél vastag, az apjának pedig mindjárt itt lesz.
-Balus - mondta sírva - erős vagy, húzza meg és szakítsa meg a kötelet!
A könnyeit letörölve Baluz egyszer meghúzta magát, majd ismét, és amikor a harmadik alkalom meghúzódott, a kötelek robbanni kezdtek, Pontosan időben jött a császár, karddal a kezében.
De ahelyett, hogy távozna, Baluz először megölelte Szofiát, és megcsókolja a homlokát. Kényelmes karmával megnyugtatta a nőt, a karjaiba vette, és intett, hogy ne sírjon.
A császár kiejtette a kezéből a kardot, amikor meglátta.
- Bocsáss meg a lányom! És te Baluz! Csak most értem, tényleg barátok vagytok.
Ettől kezdve, ahányszor csak tudta, Baluz lopakodott a palotába. Szofia a kertben várt rá, és mindketten örültek, hogy látják az éneklő halat. És a hercegnő barátja örökké maradt. A császár, Sofia hercegnő és a repülő sárkány, Baluz boldogan éltek együtt.
Megjegyzések