A legyőzőtt--Wilhelem
Hadakozni szeretek Világgal,kimérten szélviharként állok esőben meztelen , jeges termésnek töredékén tevékenyen megállítanám az Időt engedékenyen. Fáradt arcomat tenyeredbe tenném de győzhetetlen vagyok legyőzötten megbűvölten az elvarázsolt égen, a dús fellegek enyémek az éjben . Mert bölcs isteneknek szülötte vagyok megengedett hogy sorsomat én íróm , vad orkánoknak szerelmetes keblén, ápolgatnám fájdalmam megelégedvén. A haragjaim dúsan szaporán terhelnek, bár harcommal élni bármikor merészelek, ostorral kivívnám a tenger vad haragját hullámaival fedném be arcom aggodalmát. Nem unalmas éltem, de harc lesz vesztem, az élet mindig buzgón felülkerekedik az ostora keményebb, több ,s beteljesedik mit tervezett és vitatkozik halkan velem. És így én leszek a legyőzött a semmiben testem megtelik csúf sebekkel sebtiben, mártirságom ott hagyom holtamig veszni, de kínomban minduntalan fogok sírni.