Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Halvány emlékek, még kopognak néha, még leskelődnek és megtörve sóhajtnak, még keresik kezedet, még emlékeznek  rozsa- felhőkre,még dobognak szívedben, halkan,csendben, s gyönyört fakasztanak. Az emlékek nem múlnak, öröké tartanak, szíved lassabban ver, idő állit és nyer, gyűjti ábrándjait, a mámort a sikert, az emlékek szállnak, mint hulló szirmok, rózsásak,kékesek, a halvány emlékek. , és beléd telepednek. [

  Ne tagadj le soha, hogy voltam ne tagadd soha őrizz meg örökre magadban . Bocsáss meg,hogy mindketten tévedtünk s hogy az ész nem  volt velünk. Adj vissza mindent mit én adtam Néked, add vissza mámoros álmaim, add vissza csengő hangom mely csodásan füledbe suttogott, add vissza forró sima karjaim amikkel forrón átöleltelek. Add vissza szemeim csillogását melyekkel csak  rád tekintettem add vissza forró csókjaim ne tartsd magadnak kedves adj vissza  mindent mit , én adtam Neked, mik nem illettek meg Téged. Tartsd meg csak szívem dobogását, őrizd csak mámoros, ábrándos álmaim, tartsd meg,  magadnak Kedves, emlékemet csak ezeket  őrizd meg és csodás szerelmemet. [ W.B.]

 Úgy néha-néha, tavaszi időn Estefelé midőn az alkony int Előveszek egy régi mandolint   Porlepte húrját halkan pengetem Az éjszakába lopva így török be Hogy ott maradjak némán, mindörökre.   És nem jön senki, senki el velem  Az örök-éjes föld úgy dong alattam Tavaszi éjre egyedül maradtam   A csillagerdő csöndes mint a sír Az éjszakában csak a mandolin peng S valaki halkan fájón zokog itt lent. .