az éji mandolin dal

 Úgy néha-néha, tavaszi időn

Estefelé midőn az alkony int

Előveszek egy régi mandolint

 

Porlepte húrját halkan pengetem

Az éjszakába lopva így török be

Hogy ott maradjak némán, mindörökre.

 

És nem jön senki, senki el velem 

Az örök-éjes föld úgy dong alattam

Tavaszi éjre egyedül maradtam

 

A csillagerdő csöndes mint a sír

Az éjszakában csak a mandolin peng

S valaki halkan fájón zokog itt lent.

.