A csend---Wilhelem
Kegyetlen csend van körülöttünk időnként riadva egymást nézzük, de nevetés, szerelmes csók nincs csak alkudozunk,régóta van ez így . Vajon meddig lesz kényszermegoldás könnyeink úgyis elapadtak régen , állunk egymás mellett illedelmesen míg elzsibbadt lábaink remegnek. Kétségtelen megszoktuk a maradást csak tövisek kötik össze szívünket egybegabalyodott lelkünkben fáradás , a gyenge fényben szemeink szárazak . Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk játszani kellene egy kis romantikát mik szívet bűvölnek és csiklandoznák . Szórakozott a barátságtalan sors keze mikor még biztatott a gyönyör ereje csak betokosodott szívek merevsége van jelen ,a rideg derengés hideg ereje.