A csend---Wilhelem

Kegyetlen csend van körülöttünk

időnként riadva egymást nézzük,

de nevetés, szerelmes csók nincs

csak alkudozunk,régóta van ez így .

Vajon meddig lesz kényszermegoldás

könnyeink úgyis elapadtak régen ,

állunk egymás mellett illedelmesen

míg elzsibbadt lábaink remegnek.

Kétségtelen megszoktuk a maradást

csak tövisek kötik össze szívünket

egybegabalyodott lelkünkben fáradás ,

a gyenge fényben szemeink szárazak .

Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk

magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk

játszani kellene egy kis romantikát

mik szívet bűvölnek és csiklandoznák .

Szórakozott a barátságtalan sors keze

mikor még biztatott  a gyönyör ereje

csak  betokosodott szívek merevsége

van jelen ,a  rideg derengés hideg ereje.