Az idő keretében---Vilhelem
Megrekedő időben vágyad áll, cserepes ajkad szítja magát s nem látod a színek világát és szellő sem kergeti magát. Hordozod magadban kéretlen tetszetős módon őrzött léted, kitágult pupilláddal ráébredsz külön világba reteszelted éned. S belefáradsz az ürességbe nyugodt perceid ütemes tervébe nincs mit osztanod kimérten fátyolos torokkal némán nézed a szenvedő Világnak fortyogását mi bélyeget nyomasztott testedre, bár összefogod a kapzsiság átkát ami neked maradt , oltalmazásra. Szólni sem tudsz , öledbe takarod összedőlt terveid apró darabját, füledbe cseng a földnek morajlása miközben egyedül állsz a holt ágban . [W.B/.]