Az idő keretében---Vilhelem

Megrekedő időben vágyad áll,
cserepes ajkad szítja magát
s nem látod a színek világát
és szellő sem kergeti magát.

Hordozod magadban kéretlen
tetszetős módon őrzött léted,
kitágult pupilláddal ráébredsz
külön világba reteszelted éned.

S belefáradsz az ürességbe
nyugodt perceid ütemes tervébe
nincs mit osztanod kimérten
fátyolos torokkal némán nézed

a szenvedő Világnak fortyogását
mi bélyeget nyomasztott testedre,
bár összefogod a kapzsiság átkát
ami neked maradt , oltalmazásra.

Szólni sem tudsz , öledbe takarod
összedőlt terveid apró darabját,
füledbe cseng a földnek morajlása
miközben egyedül állsz a holt ágban . [W.B/.]