Sorsistenség
Minden szívből egy óriási szív, minek az izma elképzelhetetlen világot hajt a vére zuhogása. érzése áthullámzik végtelenbe. Minden lélekből egybeállott lélek mely ott lebeg minden testek felett minden gondból eggyé omlott eszme mit nem járhat át földi képzelet M inden erő, hangyáé és a kőé a tűzé, vízé, ember,állaté, s minden vágy együtt minden akarattal Mely eme erőket tettre ihleté: Ez vagy Sorsisten, nagy le bírhatatlan az összességek összefoglalója, miben a fénylő csillagmilliárdok csak porszemek a testedre szórva. Emberke, mérd meg, mekkora vagy porszemnél kisebb, apró láthatatlan, azért nem tudhatsz hát a Sorsba látni ö meg nagysága folytán láthatatlan. Nincsen hüvelyk és nincs egyenlítő hogy ember és Sors légyen mérhető, nincsen arány és nincs növő paránya mi testi szemben foghatóra válna. Járunk ködökben és ködösen nézünk s csak az igaz, mit messze sejtve érzünk a mes