Sorsistenség
Minden szívből egy óriási szív,
minek az izma elképzelhetetlen
világot hajt a vére zuhogása.
érzése áthullámzik végtelenbe.
Minden lélekből egybeállott lélek
mely ott lebeg minden testek felett
minden gondból eggyé omlott eszme
mit nem járhat át földi képzelet
M inden erő, hangyáé és a kőé
a tűzé, vízé, ember,állaté,
s minden vágy együtt minden akarattal
Mely eme erőket tettre ihleté:
Ez vagy Sorsisten, nagy le bírhatatlan
az összességek összefoglalója,
miben a fénylő csillagmilliárdok
csak porszemek a testedre szórva.
Emberke, mérd meg, mekkora vagy
porszemnél kisebb, apró láthatatlan,
azért nem tudhatsz hát a Sorsba látni
ö meg nagysága folytán láthatatlan.
Nincsen hüvelyk és nincs egyenlítő
hogy ember és Sors légyen mérhető,
nincsen arány és nincs növő paránya
mi testi szemben foghatóra válna.
Járunk ködökben és ködösen nézünk
s csak az igaz, mit messze sejtve érzünk
a messzi-sejtés, mellyel megtudod,
hogy szállva-szálldos apró atomod,
Hogy ottan élsz-halsz és ottan keringesz
hol végtelenség léte -útja mindez,
szállasz, sodródsz akarva akaratlan
mérhetetlen apró, mérhetetlen nagyban
Sorsisten lám az én kicsiny szívem
szíved izmába átolvad híven,
Sorsisten lelkem hozzád menekül
ahol felragyog a béke képe.
.
Megjegyzések