Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Egy napsugaras röpke percén a kacajos jókedv havában bejöttünk ide is. azóta makacs kísérőnk lett a bánat. Bámész-könnyelműen bolyongva elengedtél egy pillanatra, közénk hullt egy kemény üvegfal erőnk, kínunk áttörni gyatra. Tükör falak torzzá lapítanak, az arcomat mélára húzzák, a szívedet gömbbé dagasztják s Damokles karddal koszorúzzák. Mellettem vagy, látom az arcod kezem feléd nyújtom remegve, de, itt a fal: kemény, hideg, lehull a lelkem szárnya szegve. S tovább megyek száradt torokkal. Sátán vigyorog az ablakokban. „Bár halni tudnánk szépen együtt" fohászkodom vággyal, titokban De nincs remény, csak rémület minden küszöb alatt "halál-lyuk, mi vakmerőn járunk közöttük, de jaj, egymást meg nem találjuk

A kert lombját alig festette még át piros-pettyesre a közelgető tél. mocsarakban brekegnek még a békák s a kis, alföldi városban a főtér árasztja  aszfaltozott  nagy tereknek szúrós szagát. Néhány sötét fejecske bukkan eresz mögül. Durván zörögnek az autók s keringve száll a fecske. Édes, arany verőfény! Dúsan árad. Fellendülnek az éles, hosszú szárnyak s már a fiókák tolla is acélkék. Csivogva szállnak. S lányok megbámulják, amint szelik az ég halvány azúrját, hogy vágyuk déli tengerét elérjék.

Ki emlékszik ma a régi filmekre emlékük néha szívembe visszatér, s a vásznon látom a királyt a lován vállán arany köpeny,feje koronás. Majd egy cowboy lovagol ,akár a nyíl ugrik vakmerőn kocsikra, kezében íj, megremeg idegem s egy pillanatra hirtelen üresen forog a filmszalag. Hiába sok szerep, sok régimódiság eme büszke kor már nem tartja nyilván nem őrzi szó, semmi kép, sem költemény, egy ifjú életnek gyermekes lázát. Bennem él a láz, mely kiskoromban égett, gomolygó hősvilág, rengeteg mozikép, miként őrizzük ködös gyerekmesénket úgy őrzőm szívemben a híres filmeket.