Varázslatos kastély
a kacajos jókedv havában
bejöttünk ide is. azóta
makacs kísérőnk lett a bánat.
Bámész-könnyelműen bolyongva
elengedtél egy pillanatra,
közénk hullt egy kemény üvegfal
erőnk, kínunk áttörni gyatra.
Tükör falak torzzá lapítanak,
az arcomat mélára húzzák,
a szívedet gömbbé dagasztják
s Damokles karddal koszorúzzák.
Mellettem vagy, látom az arcod
kezem feléd nyújtom remegve,
de, itt a fal: kemény, hideg,
lehull a lelkem szárnya szegve.
S tovább megyek száradt torokkal.
Sátán vigyorog az ablakokban.
„Bár halni tudnánk szépen együtt"
fohászkodom vággyal, titokban
De nincs remény, csak rémület
minden küszöb alatt "halál-lyuk,
mi vakmerőn járunk közöttük,
de jaj, egymást meg nem találjuk
Megjegyzések