Nem csal osztonom
Új világra ébredek semmit nem felejtek, ébresztem magam, testem engedelmes, bár kellek ,érzem ahogy áhító szemed tüzesen, éhesen egyre türelmetlenebb. Zavaros szemed nálad csak szegénység, de semmi-sem-olyan-mint ahogy-kellene menekülni leszek kénytelen valakihez, hogy értelmet adjak saját keresztemnek Hatásos-e a szemed titkos figyelme hatásos-e figyelmed ha oly nesztelen? Még sírok,lázadozom,morog bennem az ösztönöm, de mindig újra ébredek. Bár tudom,igen, hogy mi lesz a végzet s tudom hogy a legtisztább őszsejtek is árulkodhatnak vétkes szemeidről üveg tükör helyett, más szeme-tükréről. Nézem csalódva szemedben a vétket s hangtalan mozgó szájad ürességét, ilyenkor hátrál a tested képzeletemben de ez új illatot hoz,s felébreszti életem..