Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Mikor örökre elváltak lépteink bonyolult szöveteink fodrosan csüngtek lágyan, a szeretetnek zöld lángjaiban beburkoltan , s kint égtek tüzek a hidegben bennünk lázasan megfagytak dobogó ereinkben kerge vérünk jegyesei szomorú ábrándjainknak . Én csak álltam sűrű magányban búcsút intve az elúszó távolnak , s a fiatalságom kéklő tavaszán, csitítgattam magamban lángomat. Úgy elfáradtam szédítő lázamban már nem is tudnám hányadszor , mert fájni tudott síró becsvágyam és sírni tudott a bennem maradt titkom ,mi felesleges harcunkban elmúlt vesződések kinyílt csokra , s verességet szenvedtünk mindketten győzelmünk csak simította harcunkat . Most valóságban két sorsnak átkai lakolnak saját testünkben , szökkenő tavasznak melegében bűnhődn ünk könnyű szerelmünkben./W,.B./

Lepkeszárnyon száll hangtalan színes gömbbe bújtatott átkom nyirkos tenyeremben a rágalom sorsom útján fröccsenti mocskom . Éreztem egykor, mindent lehet nyirkos éjszakán türelmetlen inognak csillogó buborékok keringenek lázasan mellettem . Csipkés fodrokon dől álomba magányom nyugtalan döbbenete sorakoznak vékonyan csendek sirat egy végben a gyötrelmem. A holnap talány, mint annyi máskor holt szavaknak árnyékában zúg , s nem tudom lesznek -e holnapok csak találgatom ,találgatom . Ugyanott hol tiszta volt győzelmem ma fásult szemérmetlen unalom, csak egy szó kell ,ami   úr legyen és már fogytán van a fájdalom . Titkok lebegnek némán könyörtelen és újra kezdeném a rendeltetést bekötött szemmel vakon, merészen röpke szárnyakon szállnék mesésen..[W.B.]

Ugye nem bánod A várakozás mi céltalan menet, elhamvadt lángok pernyéje bús életednek biztató kedve, emberi testedből eredő élet . Alázatos lényed tömjén füstös sorsod év ezredes kéjek ere légszomjas ajkadon lepereg karokkal átölelt örömök heve. Keresztbe kulcsolt karok titka nem számlálja kiújult mosolyod, karcsú ujjaid tördelése ritka játékos hévvel dobott csókod. Mert mindig ugyanazt zenged nem számlálod hányszor volt, kincset markol színes Világod, mi szerelmes kéj között eped . Istennő voltál mohó tudással kiforrt érzelmek gyönyörű íze , feltört szívedben zajlik az élet csókok íze omlaszt szerelmet . Ugye nem várod a keserű szót epedő vágyadban éberen szól tiltott beteljesülés kimért keserve bíboros rejtelmek csókját ébresztve...[W.B.]