Nevedet hallottam
Minden pillanat csak egyszer történhet mit ér az ifjú kor ha szíved nem akar, csendes fészkében forró kéjt eltemet míg szívem várja egyre a szükséget. Ki ott lakol, hol a citromfa zöldell az arany narancs ég árnyas lomb alatt, mirtusz bomol kél,s enyhe fuvallat csókomat elcsókolják a fájdalmak. Ott a távolban a hűs lomb integet, alatta tiszta forrás lágyan csörgedez nem csüggedek el ha múlik a pillanat, örvendtem,hogy meghallottam nevedet. Ott a sötét szemek nézése büszke, bár könnyen lobban a szenvedély üszke, ott révedezvén, hol fűz lombja hajlong, itt lágyabb a szív, bizalomra hajlóbb.