Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Csak  én  tudom,  hogy  már  meghaltam nem  lakják,  amerre  elhaladtam lejárták  már  azt  a  csöndes  utcát. az  ablakok  dérrel  kimartan.   Már  téli  álmukat  aludták, fényé fénylett  a  téli  holdnak szél-kóboldok  zordan  dúdoltak s fehéren,  szüzén  úgy  maradt a  hó,  mikor  velem  a  holtak sötét  kocsija  elhaladt. Igy  mentem  én  el  észrevétlen, komoran,  halkan  és  sötéten. nem  látott  senki,  csak  a  hold. csak  a  lovak  az  útközépen ballagtak  halk  ütemre-lépten s  gyeplőjük  szellem-kézbe volt.   En   már  árny  vagyok csak  szívem  sír  még csak  így  a  sírból  zeng  a  rim  még hangveszett,  béna  kobzomon, így  álomcsendben,  ködfehéren  hisz  azt  se  tudják  már,  hogy  éltem! csak  álmodom , csak  álmodom . 

 - Haragba  vagytok? —  Nem .  .. nem  mondhatnám.  —  De  hiszen  ezelőtt  elválaszthatatlanok  voltatok Most  meg  csak  éppen  hidegen  üdvözlitek  egymást.   mi történt ? —  Semmi. —  Lehetetlen.  Biztosan  összevesztetek. —  Szó  sincs  róla. —  Nő ügy  ? —  Hova  gondolsz. . . —  Rájöttél  valamire ?  Eladott ?  Indiszkrét  volt ?Kiderült,  hogy  rossz  barát? —  A  legjobb  barátom.  Sohasem  volt  s  nem lesz  ilyen. —  De  egyszerre  csak  rájöttél, hogy... —  Semmire  se  jöttem  rá.  A  legmegbízhatóbb,leghűségesebb.  Rá  merném  bízni  a  szeretőmet,  —  annal is  többet  —  a  pénzemet.   Csak  éppen  nem  tudok  vele többé  érintkezni.?  -  Csodálkozol ?  Várj  csak,  próbálom  megmagyurázni.    Tibort  tizenöt  éve  ismerem.  Mindjárt   az  első órákban  a  szívembe  fogadtam.  Tudod,  a  fiatalság  az  a  szent,  nagy  barátkozása  a  férfi  pajtásságga  több,  szebb  az,  mint  a  szerelem.  Férfi  és  nő  közt  szó sincs  meg  az  az  intimitás,  ami két barát közt le