A harag

 - Haragba  vagytok?

—  Nem .  .. nem  mondhatnám. 

—  De  hiszen  ezelőtt  elválaszthatatlanok  voltatok

Most  meg  csak  éppen  hidegen  üdvözlitek  egymást.   mi történt ?

—  Semmi.

—  Lehetetlen.  Biztosan  összevesztetek.

—  Szó  sincs  róla.

—  Nő ügy  ?

—  Hova  gondolsz. . .

—  Rájöttél  valamire ?  Eladott ?  Indiszkrét  volt ?Kiderült,  hogy  rossz  barát?

—  A  legjobb  barátom.  Sohasem  volt  s  nem lesz  ilyen.

—  De  egyszerre  csak  rájöttél, hogy...

—  Semmire  se  jöttem  rá.  A  legmegbízhatóbb,leghűségesebb.  Rá  merném  bízni  a  szeretőmet,  —  annal is  többet  —  a  pénzemet. 

 Csak  éppen  nem  tudok  vele többé  érintkezni.? 

-  Csodálkozol ?  Várj  csak,  próbálom  megmagyurázni. 

  Tibort  tizenöt  éve  ismerem.  Mindjárt   az  első órákban  a  szívembe  fogadtam.  Tudod,  a  fiatalság  az  a  szent,  nagy  barátkozása  a  férfi  pajtásságga  több,  szebb  az,  mint  a  szerelem.  Férfi  és  nő  közt  szó sincs  meg  az  az  intimitás,  ami két barát közt lehetséges.A  nő  mindig  akar  valamit  a  férfitől,  vagy  a  férfi a nőtől,  tehát félrevezetik,  csalják  egymást  -  még  a szrelmi  önkívület  perceiben  is.  És  őszinteségről  szó se lehet  -  mert  mi  volna,  ha  a  férfi  és  nő  őszinték  volnanak   egymáshoz  -  összedőlne  a  világ!De  az  igazi  jóbarát,  a  pajtás  -  az  egészen  más.Azok  közt  nincs  semmi  érdek,  semmi  hazugság.  Maradék  nélkül  kiönthetik  a  szívüket,    közölhetik  a  legtitkosabb gondolataikat,  legabszurdabb feltevéseiket.  Remi beszélgetések  vannak  a  barátok  között  és tréfák,  amiken,évek  múlva  is  kacag  az  ember.  És  az egymás dolgaival való  komoly foglalkozás.  Biztos  támasz  a  bajban  ,nevetőtárs  az  örömben  ah,  a  barátság  nagyszru ,És  látod,  Tibor  ilyen  barát  volt.Nagyszerű  partner.  Nagyon  kiváncsi  s  érdeklő de  hallgat.  S  ez  a  hallgatás    ez  a  jó  odafigyelő  tudod,  ez  a  legszebb  tulajdonsága  a  barátnak.  A  legszebb   és  a  legveszedelmesebb.

Veszedelmes,   mert  arrar  csábítja  az  embert,  hogy igazán  mindent  elmondjon.  És ha mindent elmond, aki észrevétlenül,   teljesen  kiszolgáltatta  magát  egy  másik embernek.  A  hatalmába  esett.  Függ  tőle is . Igy  volt Tiborral.Szó  sincs  róla,  hogy   valaha  visszaélt  volna  vele de   a  veszély  mégis  megvolt.  Óriási  anyagot adhatna ellenségeim  kezébe.   Soha  nem  jöttem  rá,  hogy   ha ilyent   tett  volna,  nem,  erről  szó  sincs.

- Hát  akkor ?-  Várj  csak.  ..  Tibor  igazán  ideális  barát  volt .mert  a  hallatlan  befolyását,  amit felettem  nyert,  nem csak jó  irányban,  az  én  igazi  érdekeimnek   megfelelően érvényesítette.  Senkim  nem  volt,  akihez  olyan  bizalommal  fordulhattam  volna,   mint  hozzá,   Az   igazsag hogy .valamire  rábeszélt,  akkor,  mint  később  kiderült,  mind igaza  volt.  Azonban  éppen  ebből  származott  a  baj

  Lassan,  lassan nyomasztó kontrollt  kezdtem  magam felett  érezni.  Ha  tanácsot  kértem  tőle,  ö a jó  utat jelölte meg , de  én  olykor,  ösztöneimben,  a  rossz  utón  szeret­tem  volna  járni.  Volt  például  egy kis szeretőm.  Haszon­talan,  komisz  kis  jószág,  aki fosztogatott  és  megcsalt,szégyellem   ezt  a   viszonyt  s  Tibor  nagy  erőfeszítéssel kihúzott  belőle.  Hálásnak  kellett  lennem  érte,  mert  az elzülléstől  és  talán  egy  méltatlan  házasságtól  mentett meg...  Mégis  tudod,  mikor  később  azokra  az  órákra gondoltam,  azokra  a  testi  gyönyörökre,  amiket  ez  a kis nő  szerzett  nekem,  ,  sohase  tudtam  megbocsátani  Tibor  baráti  beavatkozását.

Munkára  ösztönzott  s  hogy  később  jól  boldogultam,ezt  neki  köszönhettem.  De  a  munkával  s  az  érvényesü­léssel  terhes  igát  akasztott  a  nyakamba,  melyet  most életem   végéig  cipelnem kell...  Nem   biztos,  hogy  ha lusta,  könnyelmű ember maradtam volna,  nem  lett volna szebb,  vidámabb  az  életem.Olyan   volt,   mint  a  jó  lelkiismeret.       Las­sanként  titkolni  kezdtem  előtte  az  ügyeimet,     az­után   elkerültem   elutaztam,   hogy   ne   legyek   vele egy   városba   s   mikor   visszajöttems   megint   talál­koztunk  s  az  ő  okos,   beszédes  hallgatásával  várta,hogy   nyilatkozzak,de   nem   mondtam   semmit.Örültem,  hogy  menekülhettem  tőle.  Ő  bizonyára ma  sem érti,  hogy  miért  szakad  meg  köztünk  a  barátság,  de én azóta,   hogy  kikerültem  a  befolyása   alól,  úgy  érzem,rettenetes  tehertől szabadultam.  Rossz  barátot  lerázni könnyű    a  jó  baráttal  végezni   az  az  igazi fel­szabadulás.  Ha  tudná,  kétségbe  volna  esve,  hogy  miket csinálok.