Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  É n kedvesem,ma izzik a világ és minden sejtem búgva hozzád árad, ki voltam útnak induló magányos, most útitársnak elviszem a szájad. Nézd ,nincs titkom.Vagyok,aki vagyok ne jöjjön velem,aki könnyen fárad maradjon távol ,aki  tűztől retteg . mert váromban nincs hátsó kijárat. Szikrázó szemmel s lángoló kacajjal repülhetünk a végtelenbe ketten, lásd nincs titkom,vagyok,aki vagyok csókban foggantam nem szent réten.   Mert bennem öröm,tagadás ragyog a magam hite s nem szent lány vagyok életemért,szerelemért,csókokért szent kerteket próbálok ostromolni.  Mert perc vagyok és percben az öröklét  egy törvényünk van de vágyam ,büszke de viszem hitedet,ezt a bátor éket és valora váló tengerszép meséket. 

 Én úgy magam maradtam,mint a vándor Ha téli estén rengeteghez ér, S a ködbe-dermedt fák alatt üvöltő Csontharsonáján fújni kezd a szél.     Én úgy magam maradtam, mint a távol Füves pusztán merengő régi domb, Ki százesztendők óta benne nyugvó Szerelmeken és kincseken borong.   Én úgy magam maradtam,mint a tenger Sötét fokán a hófehér sirály, Mint ős koroknak rőt bozótlakója, A kőbaltás, bozontos, vadleány.   Én úgy magam maradtam, mint várrom Oriási körrajza fenn a holt egen Hitem bástyáján messze nyúlva, mint egy lengő zászló a sárga fellegen.   Én úgy vagyok, hogy egymagamban állok Csók meg nem érint, kéz nem fog át, S fejem fölé a boldog egyedüllét Sző búsan egy szent csillagkoronát.