Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Az örök szimfónia sosem hal meg belőle tisztulnak meg édes érzelmek dallamos mementója lesz a létnek hullámzik lelkedben a végtelenbe.    Az örök szerelem sosem hal meg kígyó módra csúszik körülötted átöleli forrón , végzetesen tested lángot kebelez be sajgó szívedbe . És csalfán szorítja kelepcébe , míg szíved a torkodban édeleg halkuló zeneszó simogat éjjelben a hegedű vonója visít melledben. Oly bánat ül szívedben sokszor búsan hallgatod a zenét annyiszor vértelen ajkadon csüng a kérdés feleletnek igaz helye a megértés. És várod lágyan a Bach szimfóniát körülötted hangjegyek hullámzanak térdepelve keresed elvesztett álmod, hegedűszó simogatja sok csalódásod. [W.B.]

A szélvihar elvitte színes kendőm, kapkodok utána ,de hasztalan a vihar mutatja az eltelt időm, a dús felhőkön sötét vigaszban repül elnémult vágyam. Fordul kedvem ,ahogy engedik úgy látom minden elj ö het még, szőkeségemet ellepi verejték álmaim,mint a csillagtalan ég, felettem pipacs lengedez. Büszke testtartásom szenvedése  láthatatlan lett a csönd jelmezén és nem tudom, már nem izgulok, nem érzem , hogy világgal forgok csak csöndben hallgatok. Megértem az alkonyt-rövid napok hosszú éjszakai merengések, kedvemben örök zenét zengnek dús emlékek kínálják magukat álomittas ,mámorok. Oly részeg leszek, mindent kékben  hol pirosban látok,és leheletem aranybarna álom a rövidke napban,  mi igazi tisztasága csillag életemnek az mind  érintetlen. Nagy úr lett semmim a létében,  üres perceimet örülten élvezem, nincs dolgom semmire,csak merítem ingyen a vizet kezeimmel és szippantok nagyokat a levegőben. Hagyom