Magam ura lettem--Wilhelem

A szélvihar elvitte színes kendőm,

kapkodok utána ,de hasztalan

a vihar mutatja az eltelt időm,

a dús felhőkön sötét vigaszban

repül elnémult vágyam.

Fordul kedvem ,ahogy engedik

úgy látom minden eljöhet még,

szőkeségemet ellepi verejték

álmaim,mint a csillagtalan ég,

felettem pipacs lengedez.

Büszke testtartásom szenvedése 

láthatatlan lett a csönd jelmezén

és nem tudom, már nem izgulok,

nem érzem , hogy világgal forgok

csak csöndben hallgatok.

Megértem az alkonyt-rövid napok

hosszú éjszakai merengések,

kedvemben örök zenét zengnek

dús emlékek kínálják magukat

álomittas ,mámorok.

Oly részeg leszek, mindent kékben 

hol pirosban látok,és leheletem

aranybarna álom a rövidke napban, 

mi igazi tisztasága csillag életemnek

az mind  érintetlen.

Nagy úr lett semmim a létében, 

üres perceimet örülten élvezem,

nincs dolgom semmire,csak merítem

ingyen a vizet kezeimmel és szippantok

nagyokat a levegőben.

Hagyom,  hogy forogjon

a bús fényű világ körülöttem.[W.B/]