Baba kolozsvári leány volt, természetesen ott ismertem meg . Elég szerencsétlen csillagjegyben született. - Csúnya lány! - mondották rá a barátnői. És valóban csúnyának tartották Babát A fiúk azonban mind találtak benne valamit , és voltak napok, amikor így szóltak: milyen különös, finom pofácskája van! De leginkább csak magukban mondták, és Babának különben is csak egészen kivételesen voltak ilyen jó napjai. Rendesen bizony nem volt szép, nem volt kedves és nem volt bájos. Jól tudta ezt Baba, sőt... még sokkal, sokkal csúnyábbnak, báj nélkülibbnek, minden vonzó báj nélkül szűkölködőbbnek gondolta magát, mint amilyen a barátnői véleménye szerint volt. Csak egy, csak egy valami volt rajta, ami föltétlenül megejtette a hozzáértőket. A szaga, vagy szebben szólva: az illata. Csodálatraméltó parfümje volt a hajának és a nyakának. Egy alkalommal Asztalos ügyvédjelölt, egy elvetemült ember, amikor megérezte és átérezte ezt az illatot, így szólt magában: - Nem bánnám, hogy csúnya, hog
