Ha elmúlik az ifjúság-----WILHELEM
Eloszlik az éjszakában az ifjúság gyenge fényként néha vissza világít konok szívemben dac és fanyarság míg homály sütkérezik hajnali ég alatt . Édes szerelmek s keserű feledések szállnak felém kései meglepetésnek sárgára fakult levelek kredencemben emlékeztetnek cinkos nevetésekre. Úgy eloszlott minden mint a felhők álom képeimbe benyomul a reggel , magamra találok hidegen ,érzéketlen víg nevetések kísérik epekedésem . Kezdek örülni a reggeli közönynek keserű szájízzel figyelem szeszélyem , múltam,mint tenger partja, hullám vert könnyes szemmel legyűröm, emlékem . Így magam ura vagyok egyedüllétemben és feszeng bennem valami édes hiedelem , könyveim között sétálok , és fakó leveleim emlékeztetnek, itt voltál egyszer velem.[W.B.]