De profundis--Wilhelem
Fel-felhangzik bennem egy régi dal, de már fátyolos, torkomat kaparja belső törvények néha megzavarodnak, ezentúl mar így leszek - karikatúra. Meg- meg pihenek, az idő engedelmes mielőtt a lelkem megzavarodna élve de az emberség ezzel emberesül meg ki tudja, lehet még sejtelmük sincsen. Percenként kudarcra tanít keservesen nyilván megérezi szívem:érdességét de tűrve a megnőtt támadási felületet, semmi kétség,itt is győz az ősi törvény. Deleidet nem ismerem s fénylő reggeleid a bágyadt örömök, újabban gyökértelenek, próbálom belakni a percet, aligha sikeres akikkel barátkoznék ijedten menekülnek. De tudom ha kicsit kora is még a záróra más szerepre készül: mind vastagabban párákba bújik próba végett,szabállyal az egynemű híreket váratlanul elpusztítja. Rendes fészkében a testben nem nyugszik még a lélek sem. {W.B.]