De profundis--Wilhelem
Fel-felhangzik bennem egy régi dal,
de már fátyolos, torkomat kaparja
belső törvények néha megzavarodnak,
ezentúl mar így leszek - karikatúra.
Meg- meg pihenek, az idő engedelmes
mielőtt a lelkem megzavarodna élve
de az emberség ezzel emberesül meg
ki tudja, lehet még sejtelmük sincsen.
Percenként kudarcra tanít keservesen
nyilván megérezi szívem:érdességét
de tűrve a megnőtt támadási felületet,
semmi kétség,itt is győz az ősi törvény.
Deleidet nem ismerem s fénylő reggeleid
a bágyadt örömök, újabban gyökértelenek,
próbálom belakni a percet, aligha sikeres
akikkel barátkoznék ijedten menekülnek.
De tudom ha kicsit kora is még a záróra
más szerepre készül: mind vastagabban
párákba bújik próba végett,szabállyal
az egynemű híreket váratlanul elpusztítja.
Rendes fészkében a testben
nem nyugszik még a lélek sem. {W.B.]
de már fátyolos, torkomat kaparja
belső törvények néha megzavarodnak,
ezentúl mar így leszek - karikatúra.
Meg- meg pihenek, az idő engedelmes
mielőtt a lelkem megzavarodna élve
de az emberség ezzel emberesül meg
ki tudja, lehet még sejtelmük sincsen.
Percenként kudarcra tanít keservesen
nyilván megérezi szívem:érdességét
de tűrve a megnőtt támadási felületet,
semmi kétség,itt is győz az ősi törvény.
Deleidet nem ismerem s fénylő reggeleid
a bágyadt örömök, újabban gyökértelenek,
próbálom belakni a percet, aligha sikeres
akikkel barátkoznék ijedten menekülnek.
De tudom ha kicsit kora is még a záróra
más szerepre készül: mind vastagabban
párákba bújik próba végett,szabállyal
az egynemű híreket váratlanul elpusztítja.
Rendes fészkében a testben
nem nyugszik még a lélek sem. {W.B.]
Megjegyzések