Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Én még hittem a végtelenben bekötött szemmel és furcsálltam a kegyetlen elvetemült érdekeket . Én még hittem a szépségben szívemben erős lendülettel térdeltem tenger előtt varázs köpönyeggel kőrbe terítve , s furcsán ,sejtelmesen hullámai furcsa neszbe egymásba merültek , míg aranyhomok lábam alatt ropogott megrendülten . Akkor még kék volt a felhők leple ma ellenségesen mered felém zöld árnyalata csupa rettegés , s a meztelen igék ,tettek a túlvilági szirtekbe vész. Mennyi öröm,mennyi szépség  halmozott el régen csókos melegségben  tejjel ,mézzel csörgedezett a szerelem lelkem csöndjében míg ajkam felrepedt. Én még hiszek a jövő keresztjében szent bölcs szelek üzenetében új ébredések kékebb tengerében hol szívem lüktet hevesen a hullámok egy szintjével élvezettel eltűnődve benne {W.B.}

Az idő mindenkit leteper egyre mélyebbre ,ösztönösen mohó karok keresik egymást egy utolsó heves ölelésben.   Poklok alján villám fergeteg behálóz a világ vak réseibe dobogó szíved lüktetésében angyal szárnyak fedik szemed .   Hiába virrasztasz védtelen karcsú démonok keresik tested érzékeny bőrödön láz remeg és csiklandozza szívverésed.   Ezüstös láthatáraid eltűnnek rekedt morajjal ,fekete űrbe csípős ostor pőre bőrödet lágyan simogatja véglegesen.   Megzavarodott tűnő világod eltűnik egy zsúfolt valódiságon nyirkos fenyő szagú álmod pusztul lassú hattyúdalon.