Az idő mindenkit leteper
egyre mélyebbre ,ösztönösen
mohó karok keresik egymást
egy utolsó heves ölelésben.
Poklok alján villám fergeteg
behálóz a világ vak réseibe
dobogó szíved lüktetésében
angyal szárnyak fedik szemed .
Hiába virrasztasz védtelen
karcsú démonok keresik tested
érzékeny bőrödön láz remeg
és csiklandozza szívverésed.
Ezüstös láthatáraid eltűnnek
rekedt morajjal ,fekete űrbe
csípős ostor pőre bőrödet
lágyan simogatja véglegesen.
Megzavarodott tűnő világod
eltűnik egy zsúfolt valódiságon
nyirkos fenyő szagú álmod
pusztul lassú hattyúdalon.
Megjegyzések