Tavasz nyilás--Wilhelem
A nap mind forróbban tüzel, tó duzzad, jég töredezik, egy bárka vizet evez közel, szívem is vitorlát feszít. Szívet bús vágy kavargat űz ha ifjúságom füstbe ment, mihelyt a tavasz napja tűz, úgy a tó vize gyűrűződve reng. Elfelejtett fiatal kor fájva hív, belém örök honvágyat olt hogy már csak azt kéri a szív, csak azt a tavaszt, azt a kort. Így lesz majd hajam csupa hó, szívemnek is bár hűl a tüze amikor megkéklik újból a tó, tavasz érkezést kell keresnie. [W.B.]